Megoldódott az áramellátás

Kollár Lajos jerlentése (04.20.): "Egy kedves koreai (Dél!) komának köszönhetően sikerült két generátorból egyet fabrikálni, és viccesnek is tűnő procedúrával beindítani. Gyertyalyukon benzinbeöntés, pihentetés, rángatás és végre felbruttyan és nyomja az erőt. Micsoda gyönyörűség, megélednek a távkommunikáció eszközei. Lekérdeztük a hozzánk intézett leveleket, fogalmazzuk a válaszokat és így tovább. Kezd a megszokott kerékvágás mélyülni.

                                                        Kollár Lajos és a dél-koreai kolléga munkában

Az eddigi -viszonylagos- hallgatás oka és reményei után az expedíció állásáról röviden: Zsolttal együtt megfogalmaztuk, hogy ez a felmenet mindenképpen a legkeményebbek közé tartozott, hacsak nem a legkeményebb volt. 5500 méterre az utolsó 200 métert fix kötelek segítségével teszi meg az ember és ezt megelőzte egy kétnapos, "lenyűgöző" gleccser menet! Le, fel morénákon, óriás és kisebb köveken keresztül. Igazán felemelő! A teherhordókkal való közös hálósátor felemelő érzéséről és az 1 hetes szagokról csak az tud némi képet alkotni aki járt a Baltorón hasonló helyzetben. De, cél a Kancsendzönga!

Terveinkhez képest 3 nappal előbb, 12-én értük el az alaptábort, 5500 méteren. Eszembe jut egy nem jó emlékü 5500 méter. Tavaly az Annapurnán ebben a magasságban ért véget a "hivatalos" akklimatizáció!!

Körülményeink itt az alaptáborban rendezettek, mindenkinek van személyes sátra, és a csapat étkezősátra is kielégítő. Négyen vagyunk, nem szorongunk. Itt van régi barátunk, ennek a nemzetközi expedíciónak a kinevezett vezetője Oscar is (mi az egyszerűség kedvéért Kadhafinak neveztük a lenyűgözö hasonlóság miatt). Ezekben a percekben kapott egy  rossz hírt, személyesen Carlos Soriától és kíséretétől, hogy elhunyt az édesanyja. Részvétünk!

Viszont van jó hír is. Elindult a munka a hegyen. Az expedíciók sherpái építgetik az útvonalat klienseik számára, ami némi előnyt jelent nekünk is. Nagy mozgás formálódik ezen a gigászi hegyen. 15-én, Zsolt, Peti és Jaro egy kirándulást tettek az egyes tábor felé vezető szakaszon az ugynevezett vállig, 6000 méterre

Petinek nem sikerült elégségesen akklimatizálódni és ezzel az emelkedéssel szerettük volna egyértelműsíteni, hogy föl, vagy lefele kell az irányt vennie. Aztán némi kényelmetlen éjszakával és vízhajtóval helyrebilleni látszott a probléma.

Úgy, hogy az a döntésünk születtet, az egyes tábor kiépítésében vegyen részt kellő figyelemmel. Tapasztalat az, hogy egy első föllépésnél az I-es táborban való alvásnál (6200 m.) az egészséges szervezet helyrebillenti önmagát. Így is történt, Petink helyrebillent, elmúltak a panaszok. Azalaptáborba visszaérve semmilyen akklimatizációs rendellenesség nem látszik rajta.

Reméljük, hogy ez a reakció sorozat a nagyobb magasságokban való mozgást nem gátolja többé a természetes jelenségek kivételével.

Tehát összefoglalva: Áll a magyar csapat egyes tábora 6200 méteren egy sátorral. Mindenki az alaptáborban van, jó hangulatban és hallgatja Járo lejátszóján kikerülhetetlen Karel Gott és egyéb régmúltú zeneszámokat. A Lady Karnevál- nál jut eszünkbe az Irígyes-Mirigyes-hónaljas bazseválók zseniálitása. A következő akció a kettes tábor elérése lesz 2-3 nap múlva. Ehhez az időjárási viszonyoknak is meg kell változni, mert tegnaptól havazik, ma egész nap hajnaltól. Nincs nagy meleg sem, ez egy hűvösebb régiója a Himalájának, a magasság is indokolja.

Itt az ebéd! Dalbat, valami dobozból szabadított patkányhússal. A konyhafiú mereven áll és nézi, vajon legyűrjük-e? Egyszóval: a szakács piszkosul gyenge! Ilyen fantáziátlan szakácsunk még nem volt, de betörik azt garantálom!

Üdv a következő jelentkezésig:  KL."